+36 20 406 3616 |   flp@molnartibor.eu |  360-000-184-570  WEBSHOP

Megetetik velünk, avagy az e-számok rejtélye

A környezetvédők nyomásának köszönhetően az élelmiszereken ma már kötelező feltüntetni, miből készültek. Így legalább tudjuk, mivel akarnak megetetni bennünket az élelmiszergyártók. Vagy mégsem?

Vajon miért kevernek adalékanyagokat az élelmiszerekhez? A válasz egyszerű: tovább eltartható, jobban néz ki, nagyobb a térfogata (tehát többnek látszik).

Ha azt olvasod gyümölcslé, akkor a gyümölcsnek a levét iszod. Ha az áll ott, hogy gyümölcsital, akkor a gyümölcs valamely része valamilyen formában benne van az italodban. Lehet, hogy a szára, lehet, hogy a héja, lehet, hogy az egész gyümölcs, de válogatás nélkül. Ismerjük a szilvát, kissé erjedt állapotban. Na az is benne lehet. Vérnarancs-italt vettél? Mitől olyan szép piros? Valószínűleg a céklától, amit tartalmaz. De te vérnarancsot akarsz inni, nem céklát. Majd ha céklát akarsz, akkor szólsz.
Az élelmiszeripar vegykonyháján azért dolgoznak, hogy a olcsó anyagokból létrehozott, ehetőnek vélt dolgokat minél drágábban eladják a vásárlóknak. Például feltalálták a vágható vizet is. Hiszen a párizsi túlnyomó része víz, amit az adalékanyagokkal (zselésítőkkel, térfogatnövelőkkel) kötnek meg. Így drága igazán csak a víz. Ráadásul nem is hétköznapi ivóvízről van szó, hanem az olcsóbb ipari vízről. Amit önmagában senki nem inna meg. Csak valamibe belekeverve. Például a párizsiba.
Egy férfira, vagy nőre sem úgy vágyunk igazán, ahogy szembe jön velünk az utcán. Kiöltözve, illatosítva, sminkkel gazdagon dúsítva. Mert nagy lehet a csalódás, ha végül kiderül a meztelen igazság.
Ha egy húsból lévő lényt elpusztítunk, az azonnal rothadásnak, bomlásnak indul. Ezt mindannyian tudjuk. Ám ha egy növényt (zöldséget, gyümölcsöt, gabonát) leszüretelünk, learatunk, az továbbra is élő anyag marad. Hiszen a télire eltett krumpli, hagyma, és hasonlók leszedve tovább növekednek, sőt tavasszal elültetve őket őszre termést hoznak, tehát szaporodásra is képesek. Egy karácsonyra levágott disznót ha tavasszal elásunk a fölbe, az nem fog őszre kismalacokkal megörvendeztetni bennünket. Na ezért hívjuk a növényi táplálékot élőnek. Ez a táplálék még életet hordoz, amit ráadásul képes átadni bárkinek, aki elfogyasztja. De próbáljuk meg a csirkét elültetni a kertben! Ősszel, amikor kiássuk, nagy meglepetés fog érni bennünket. Tapasztalni fogjuk a különbséget az élő és a nem élő anyag között. (Fontos! Egy gyümölcs, vagy zöldség addig valóban élő, amíg valamiképp fel nem dolgozták. Főzés, sütés, szeletelés, keverés más anyagokkal megváltoztatja az általa hordozott életet. Minél magasabb a feldolgozottság, annál kevesebb a benne lévő élet is, vagy annál rövidebb ideig létezik benne. Ezért kell például az elkészült ételt mielőbb elfogyasztani. Tehát csak annyit készítsünk, ami egy alkalommal el is fogy.)
Szóval az adalékanyagok egyrészt az élet látszatát akarják fenntartani. A már rég halott húsok úgy néznek ki tőlük, mintha frissek lennének. A vásárló pedig először a trükköt veszi be. Aztán a "terméket".

Az élelmiszeripar "tudósai" azt mondták az adalékanyagokat engedélyezőknek, hogy ezek az adalékok olyan kis mennyiségben alkotják az élelmiszereket, hogy nem lehetnek károsak az emberi szervezetre. Pedig ismerek több olyan "jó húsban" lévő, azaz rendkívül túlsúlyos embert, aki simán bevág reggelire fél kiló vörös árut. Ez utóbbi a párizsi, virsli, krinolin és hasonlók húsipari elnevezése. A tudósok pedig jóval kisebb elfogyasztott adagokra gondolnak, amikor kiszámolják az adalékanyagok egészségre már káros mennyiségeit.
A trükkök közé tartozik, hogy bizonyos adalékok elfedik néhány nagyobb mennyiségben használt adalékanyagok ízét. Néha úgy, hogy más ízeket felerősítenek. Ez az ízerősítés az elviselhetőség határán belül marad, ezért elfogadhatónak ítélik a vásárlók. Ráadásul még hozzá is szoktatták őket, tehát igénylik. Esetenként azok az adalékok, amelyeknek az ízét elfedik, már egy kiskanálon sem férnének el. A tudósok azt állítják, hogy az önmagukban mérgező anyagokat más adalékokkal keverve csökken a mérgező képesség. De józan ésszel felmérve, ha valami egyszer mérgező, akkor az az is marad, keverhetik bármivel. Ugyanis ha a hozzákevert anyag valamiért eltűnik, kivonódik, elpárolog, akkor megint csak ott lesz a súlyosan mérgező adalék önmagában. Csak akkor már nem érezzük az ízét. A hatását viszont egy idő után tapasztaljuk, hiszen szervezetünk csak egy ideig, és csak egy részétől képes önállóan megszabadulni tőle. Orvosaink pedig először értetlenül állnak a betegség előtt, majd megpróbálják megindokolni, hogy mi lehet az oka. Ritkán sikerül eltalálni az igazi okot, de azért mondanak nekünk valamit.
A másik furcsaság, amit az engedélyeket kiadó hivatalos szerveknek beadtak az, hogy az adalékanyagok élettani hatásait állatkísérletek segítségével állapították meg. Úgy tudjuk, hogy elég kevés ember hasonlít az állatokra. A test tápanyagszükségleteit illetően elég nagyok a különbségek. Szóval nem igazán nyugtat meg, hogy a fehér egerek testtömegükhöz képest egészen nagy mennyiségű káliumtól hajlandók csak elpusztulni. Ám egy "üdítő" ital egy literje ebből az anyagból akkora mennyiséget tartalmaz, amivel szívműtéteknél a szívet megállítják.